A migrációs politika az Európai Unión belül az egyik legérzékenyebb és legmegosztóbb terület, amelyen Magyarország az elmúlt évtizedben következetesen különutasat jár. A határvédelem, a menedékjog és a bevándorló-integráció kérdéseiben a magyar kormány álláspontja alapvetően eltér a brüsszeli mainstreámtől, ami ismétlődő politikai konfliktusokat generál.
Magyarország a déli határain kiépített kerítést és a szigorú határvédelmi intézkedéseket szuverenitási kérdésként kezeli, amelyek az illegális határátlépés minimalizálásához szükségesek. Az Európai Unió számos intézménye ezzel szemben kritikusan szemléli a menedékkérők fogadásának és az eljárásoknak a módjait. A határőrizeti eljárások jogszerűsége körüli perek az Európai Bíróság előtt is zajlottak, és marasztaló ítéletek is születtek.
A legális migrációt illetően a kép árnyaltabb: Magyarország egyre nagyobb számban fogad be munkavállalókat Ázsiából, Afrikából és Közel-Keletről a munkaerőhiány enyhítése érdekében. A külföldön tanuló diákok, a vendégmunkások és a szakemberek beáramlása egyfajta pragmatikus nyitást jelent, amelyet a kormány nem annyira bevándorláspolitikai, mint inkább gazdasági politika részeként kezel.
Az integrációs politika szintén vita tárgya. A hazánkban tartózkodó külföldi munkavállalók és diákok egy része tartós letelepedési szándékkal rendelkezik, és az integrációs szolgáltatások – nyelvtanfolyamok, kulturális orientáció, munkavállalási segítség – fejlesztése egyre sürgetőbbé válik. A civil szféra e területen aktív szerepet vállal, ugyanakkor forrásai és hatósági elismertsége nem mindig elegendő.
Az uniós migrációs paktum keretein belüli megállapodások végrehajtása szintén folyamatos figyelmet igényel. Magyarország az elosztási kötelezettségek tekintetében fenntartja fenntartásait, és a pénzügyi kompenzáció révén próbál a kötelező befogadás alól mentesülni. A vita végső kimenetelét részben az európai parlamenti és tagállami politikai erőviszonyok fogják meghatározni az elkövetkező években.
