Az egészségügyi személyzet hiánya az egyik legsúlyosabb krónikus probléma a magyar egészségügyi rendszerben. A Magyar Kórházszövetség legfrissebb felmérése szerint a kórházak átlagosan húsz-huszonöt százalékos orvos- és harminc százalék feletti nővérhiánnyal küzdenek. Ez a helyzet nem csupán a várólistákat hosszabbítja meg, hanem közvetlen hatással van az ellátás minőségére és biztonságára is.
A hiány legfőbb okai jól ismertek: a külföldi elvándorlás az egyik, a pályaelhagyás a másik. Az egészségügyi dolgozók – különösen az ápolók és a fizikai dolgozók – bérei ugyan az elmúlt évek reformjai után emelkedtek, de még mindig elmaradnak a hasonló képzettséget igénylő más szektorok javadalmazásától. A fizikai és érzelmi megterhelés, a túlórák és a pszichés stressz szintén nagyban hozzájárul az elvándorláshoz és a pályaelhagyáshoz.
A rövid távú megoldások között a külföldi egészségügyi dolgozók alkalmazása szerepel. Magyar kórházak már most is foglalkoztatnak szlovák, román, ukrán és fülöp-szigeteki orvosokat és nővéreket, akik részben pótolják a hiányt. A toborzási programok megerősítése és a beilleszkedési támogatások biztosítása ennek az útnak a szélesítése szempontjából kulcsfontosságú.
A képzési kapacitások bővítése is napirenden van: az orvosegyetemek felvételi keretszámait tíz-tizenöt százalékkal emelik, és az egészségügyi szakképzés is fejlesztési forrásokat kap. A tehetséges fiatalok pályára vonzása érdekében ösztöndíjprogramokat és a tanulmányi idő alatt járó ösztönzőket vezetnének be, amelyekért cserébe az érintett legalább öt évet kötelezően hazai intézményben tölt el.
A technológiai megoldások is segíthetnek a hatékonyság növelésén keresztül pótolni egyes kapacitáshiányokat. A telemedicina, a robotasszisztált beavatkozások és az MI-alapú diagnosztika mind-mind részben kompenzálhatja az emberi erőforrások szűkösségét. Ugyanakkor a szakértők hangsúlyozzák: a technológia nem helyettesítheti az empatikus emberi jelenlétet az egészségügyi ellátásban, csupán kiegészíti azt.
