Magyarország fiatal, képzett munkavállalóinak elvándorlása az egyik legsúlyosabb demográfiai és gazdasági kihívássá vált az ország számára. A KSH legfrissebb adatai szerint évente körülbelül harminc-negyvenötezer fő távozik tartósan külföldre, amelynek döntő többsége huszonöt és harmincöt év közötti, magasabb végzettségű fiatal. Ez a tendencia már közel másfél évtizede tart, és egyre mélyebb nyomot hagy a hazai munkáerőpiacon és a demográfiai szerkezeten.

Az elvándorlás legfőbb célpontjai az Egyesült Királyság, Németország, Ausztria és az Egyesült Államok. Az egyik legfontosabb motiváció a bérkülönbség: ezekben az országokban azonos munkáért két-háromszoros, de esetenként ötszörös fizetés is elérhető. Fontos szerepet játszik ugyanakkor a karrierlehetőségek szélessége, a szakmai fejlődési perspektívák és az életminőség egyéb aspektusai is, köztük az egészségügyi és oktatási rendszer minősége.

Az agyelszívás különösen érzékenyen érinti az orvosi, mérnöki, informatikai és kutatói szakterületeket. A kórházak és klinikai intézmények krónikus orvoshiánnyal küszdenek, amely részben az elvándorlásra vezethető vissza. Az informatikai szektorban a fejlesztők a legkeresettebb kategóriába tartoznak, és a nagy multinacionális cégek könnyen csábítják el a tehetséges szakembereket külföldi pozíciókkal.

A visszavándorlás ösztönzésére eddig kevésbé hatékony programok indultak. A „Gyere haza!" és hasonló kezdeményezések korlátozott sikerrel jártak, elsősorban azért, mert a külföldön megszerzett tapasztalatokhoz és bérszintekhez való hazai visszatérés anyagi visszaesést jelent. Egyes munkáltatók ösztönzők – magasabb bérek, rugalmas munkaidő, vállalati juttatások – révén próbálnak versenyezni a külföldi ajánlatokkal.

A társadalmi következmények hosszú távon is érezhetőek: az elvándorlók nagy részének szülei idehaza élnek, és ahogy öregszenek, az ő gondozásuk is kihívást jelent. A közösségek, a helyi kultúra és a szociális hálók is veszítik kohéziójukat, ha a fiatal generáció nincs jelen. A demográfiai folyamatok megfordítása csak komplex – bér-, intézményi és életminőségi – intézkedések együttesével lehetséges.