A jelenlegi kormányzati ciklus két évvel ezelőtt kezdődött, így most időszerűnek tűnik mérleget vonni a megtett útról. Az elemzők, közgazdászok és politológusok értékelése alapján összetett kép rajzolódik ki: vannak területek, ahol a kormányzat teljesítette vállalásait, de akadnak olyanok is, ahol jelentős elmaradások mutatkoznak.
A gazdaságpolitika terén a program legfontosabb célkitűzése a stabil növekedés fenntartása és az infláció megfékezése volt. Ezek részben teljesültek: a GDP-növekedés éves szinten megfelelt a tervezett értékeknek, az infláció azonban a vártnál lasabban mérséklődött. A reálbérek növekedése kedvező tendenciát mutat, bár a vásárlóerő helyreállása az alacsonyabb jövedelmű rétegek körében még várat magára.
Az infrastruktúrafejlesztési programok végrehajtása vegyes eredményeket hozott. A tervezett autópálya-szakaszok nagy részének megépítése elkezdődött, és a vasútfejlesztések terén is látható előrehaladás. Ugyanakkor több fontos projekt határideje csúszik, és a beruházások finanszírozásának kérdése továbbra is vitákat generál, különösen az uniós forrásfelhasználás hatékonysága tekintetében.
A szociálpolitika terén a gyermekvállalást ösztönző programok bővültek, a nyugdíjrendszer módosításai azonban vegyes fogadtatásra találtak. Az egészségügy és az oktatás területén több reformfolyamat is elindult, amelyek hosszú távú hatásai egyelőre nem mérhetők. A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése terén az eredmények kevésbé meggyőzők: a jövedelmi és vagyoni differenciák nem csökkentek számottevően.
A politikai elemzők rámutatnak, hogy a ciklus második felében a választási kampány szempontjai egyre inkább befolyásolják majd a döntéshozatalt. Ez jó néhány esetben a hosszú távú gazdasági racionalitással szemben a rövid távú politikai logikának adhat elsőbbséget. A következő két év ezért különösen izgalmas lesz azok számára, akik a kormányzat valódi prioritásait kívánják megérteni.
